Ebédlő

-REndben- Mondtam, majd felálltam, és megittam a kóla maradékát.
-Nekem mennem kell. BOcsi, majd még talán összefutunk. Szia- Fizettettem, gyors, mind kettőnk helyett is, és elviharoztam.

- De nem azzal foglalkozik. Ha ezt is elmondanám neki, akkor direkt heccelne. Le kéne vele ülnöm komolyan beszélgetni.
* Mondtam a kólámra bámulva, majd megittam az utolsó kortyot is. *
- Nem félek....meg mondom neki a magamét.

Elnevettem magam azon. amit mondott.
-Ez hülyeség. Biztos nem csak a tested érdeklni. Bár én nem ő vagyok- Mondtam egy mosollyal- Én a helyében a gondolataiddal foglalkoznék legszívesebben. Érdekes a gondolkodásod- Mosolyogtam és ittam egy kortyot.

* Én is elkezdtem enni, majd hamar végeztem.*
- Hát....ő olyan furi. Mintha csak a testem érdekelné.
* Nevettem el magamat végül.*
- Halál komolyan.

-Lehet- Mosolygtam, és végighallgattam amit mondott.
-Ez hülyeség. Biztos nem csal meg. Ha még is, tuti nem itt tenné- Mondtam kissé elgondolkozva, majd megráztam a fejem- Nem hiszem, hogy megcsal. Egy ilyen aranyos lányt biztos nem- Mosolyogtam és lassan elkezdtem enni.

-Nem. De az illemhelyre ki kell mennem- Mondtam neki, majd intettem az öreg párnak.
-Gondolom azt szabad- Mondtam, majd kimentem az ajtón, me a mosdóba. Amint végeztem, megvártam a bejáratnál.
-Az időt meg azért mondtam, mert reggel elmegyek futni- Mondtam neki, majd kezem derekára tettem, és lassan elindultunk.

-Oké nyuszika, ezt megjegyeztem- Felálltam, és felvettem zakóm.
-Holnap, 7-kor itt- Mondtam, majd adtam egy puszit a homlokára.

-Kirakva nem lehetek, mivel itt ülök veled- Mosolyogtam, majd a szemébe néztem.
-Nyuszika, nem kell félni. Eljössz és kész- Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
-Ha nem jössz. Holnap nem tudunk találkozni- Mondtam egy mosollyal.

-Hülye? Milyen bánás mód ez?- Kérdeztem és lassan inni kezdtem.
-Miért cincálnának szét téged? Inkább minket- Mondom, egy mosollyal, majd elgondolkozok.
-Számon tartod mikor-hol van dolgunk a rajongókkal?-Mosolygok rá.

-De,most hogy mondod- Órámra pillantottam, és kivert a hideg rázás.
-Elkéstem. A franc. . .. -Sóhajtottam,majd halál nyugodtan, tovább ettem.
-Csak nem eljönnél és kérnél a gyerekeidnek?- Kérdezem egy mosollyal.

-Miért nem?- Kérdezem, egy mosollyal.
-Lenne kedved, egy sétához holnap?- Kérdeztem egy apró mosollyal,majd tovább ettem.

-Ennek örülök- Mondtam egy mosollya, majd beleharaptam a szendvicsbe.
-Nagyon jó volt.- Közlöm vele a tényt. Eléggé élveztem azt is.
-Mi lesz, holnap a programod?- Kérdeztem egy fél mosollyal, majd tovább ettem.

Hallgattam, amit mondott. És valahogy nem lepett meg.
-Értem. De gondolom, azt is élvezted- Hogy tudtam, én is pont ezt a témát kifogni. Te jó ég. . . .

-Én egy. . . . .Szalámis szendvicset, Sprite-tal- Mondtam, és lassan megjött a rendelésünk. Első dolgom volt inni.
-Nyuszia. Nem is kérdeztem, te élvezted?- Kérdezem, egy kajtán mosollyal az arcomon.

- Öhm..............*Hümmöktem egy kicsit, közbe néztem az étlapot, miket lehet kapni. Hát ez után a kis kaland után nem igen vagyok sütis hangulatban, úgy hogy az édesség ki van zárva, amúgy sem eszek mostanában. Háá pont én mondom, hisz tegnap megettem egy tábla mogyorós csokit.*
- Egy sonkás szendvicset. *Mondtam ki végre.*...meg kólát.

-Nyuszika, ilyen látvány nem mindig jut a szemem elé- Mondtam neki mosolyogva, megfogtam a derekát, és lejöttünk az ebédlőbe.
-Mit szeretnél enni?- Kérdeztem egy mosollyal, majd leültünk, az egyik ablak melletti asztalhoz.

* Minden porcikám kívánta őt, és genyosága miatt csak 90%-ig. De nem akarom elveszteni a fejét, így csak a fejej elcsavarása maradt.*
- Menjünk föl hozzánk de....semmi hancur. *Mondtam harciasan.*

-Rendben nyuszi- Mondtam mosolyogva, majd kissé elgondolkoztam. Órámra pillantottam és sóhajtottam.
-Nyuszikám, mit szólnál a ma éjszakához?- Kérdezem egy gonosz mosollyal. Ha már így beszélünk róla, tehetünk is valamit, hogy jó legyen.

- Hm...* El kelle tismét mosolyodnom.*
- Engem nem hatsz meg a csókkal, és a csípőm simogtásával. A cica meg még rosszabb még a nyuszi elmegy. A francba. *MOndtam amikor rájöttme nem kellett volna újra becenév ötletet adni.-*

-Ha, mindenki így hív. Én nem foglak így hívni- Mondtam, majd megfogtam az állát, és megcsókoltam.
-Cica, mibe, hogy velem lefogsz?- Kérdezem mosolyogva. Ha már a csókot nem bírta ki, ezt sem fogja. TOvább cirógaom csípőjét. Kínzó lassúsággal.

-Akkor, hogy hívjalak?- Kérdezem egy mosollyal. Miért nem tetszik neki? Nekem bejön ez a név.
-Hát ez csak rajtad áll- Ami igaz. Sóhajtottam, és elkezdtem simogatni a csípőjét. Milyen vékony.

-15 év????- Mit akarhat ezzel. Ja értem már. Amikor vállamra tette fejét, egy elégedett mosolyt mutattam.
-Kis csillag. Nem félsz, hogy csak egy északát akarok tőled?- Bár, rám ez nagyon ritkán vallana.

A szavain nevetnem kell. Igen meglehet, hogy felkarolhatod, de azt csak néha teszem. Amikor a kardigánját is felvettem elmosolyogtam, megfogtam csuklóját, és az ülemte ültettem.
-Kis csillag. Tehetném, de nem teszem- Mondtam mosolyogva, majd kezeim derekára fontam, hogy ne tudjon elmenni.
-Nem kell sietni. Amikor mondtam, hogy mehetsz nem mentél. Most se menj- Mondtam és megpusziltam.

-Kis csillag, ha nem tetszenél kétlem, hogy csak így lekaptalak volna. Bár lehet, hogy megtenném- Mondtam neki, egy mosollyal, majd megittam a kávém. Fejem megráztam és sóhajtottam.
-Akkor jó. Bár nem te vagy az első, aki ezt mondja- Igaz, ami igaz. Naponta szokták ezt mondani, nekem. Ez van.

-Értem, a költözés néha jó- Mondtam, majd figyeltem és a csók bekell vallanom, meglepett. El is hajolt.
-Nem tettél semmit- Mondtam, mivel láttam, eléggé kellemetlenűl érezte magát, megfogtam az állát és megcsókoltam. Amikor a csók véget ér, ismét a kávé fölé hajoltam.

Figyeltem minden mozdulatát, amikor viszont felállt, kissé megelpődtem. Leült mellém, én ráfigyeltem.
-Tévedés. Nem eljöttél, elraboltalak- Mondtam mosolyogva. Ő maga mondta, mennyi jár egy ember rablásért. Majd, máskor is elrabolom.
-Mesélj valamit. Elvégre, rólam mindent tudhatsz- Mondtam, majd ismét beleittam a kávéba.

-Értem- Mondom neki, majd tekintetünk találkozott. Egy mosolyt mutattam, és elkezdtem babrálni, a virággal, ami az asztal közepén volt.
-Nem vagyok szórakoztató társaság- Pillantottam fel rá, majd kezeim a csészére helyeztem. Rendeltem még egyet, majd azt is lassan inni kezdtem.

* Végre normális hang nemen bezsélt velem. Ahogy elöszőr kellett volna. Viszont msot ha akartam volna se tudtam volna elmenni melőle.*
- De msot me gén nem akarok. *Néztem rá úgyna úgy.*
- Ne kérdezt hogy miért, mert fogalmam sincs. *Mosolyogtam rá, majd a szemébe néztem, és ismét arocmat az asztalnak szegeztem.*

-Nem vagyok jól- Közlöm vele, az igazságot, majd lassan neki kezdek a kávénak. Egy sóhaj kíséretében, kinéztem az ablakon.
-És elmehetsz ha akarsz. Nem tartalak tovább fel- Pillantok rá, majd elfogyasztom a maradék kávém.

Amikor beültünk közbe néztem. Senki ismerős. Ez kissé zavar, de ez van. Sóhajtottam majd figyeltem Mia-t.
-Akkor süti nincs- Intettem a pincérnek, majd rendeltem egy hosszú fekete kávét, és egy tejeskávét. Nem csodálom, hogy nem mer mellém ülni.
-Félsz?- Kérdezem, egy gonosz mosollyal.

...