Nappali-Hal

-Majd elolvasom- Mondtam mosolyogva.
-Ne legyél ennyire kíváncsi- Megcsókoltam ismét, majd csókjaim nyakára tévedtek.

Átadott egy levelet, majd el is ment.
-Soha nem engedlek el- Mondtam, majd megcsókoltam. A levelet eltettem a zsebembe, és Mia-ra koncentráltam.

A krákogás, engem is zavart. Amikor kinéztem Mia mellet a manager volt az. Mia rögtön lepattant az ölemből. Na nem. Még ha ő is van itt, nem engedem el Mia-t. Rögtön az ölembe kaptam ismét. Kezemet csípőjére fontam, és nem engedtem el.
-Mit akarsz?- Kérdeztem, kissé komoran.

Figyeltem, ahogy az újságom az asztalon köt ki. nem értettem miért, s ekkor az ölembe ültek. Lassan finom csókjaival halmozott el, melyeket azonnal viszonoztam. Egyik kezem csípőjére, míg másikat hátára csúsztattam.

Hol az újságot, hol Mia-ra pillantottam, hisz folyton engem nézett. Éreztem, ahogy közelebb húzódik hozzám. Egy puszit kaptam tőle, amit mosollyal viszonoztam és tovább olvastam.

Csak bólintottam, majd élevztem, hogy a karjaim között van. Lassan elengedtem, és ő törökülésbe helyezkedett el. Egy ideig farkas szemet néztünk, majd ismét az újságot kezdtem el bújni.

-Értem én- Mondtam és tovább dajkálgattam. Nem értem miér csinál ekkora botrányt belőle. Levette a gyűrűt. Ennyi. Nem tett semmi mást. Sóhajtottam, és tovább törölgettem könnyeit. Addig nem hagyja abba, amíg meg nem kapja a választ, amire úgy áhítozik.
-Nincs miért, megbocsátani- Suttogtam, majd elővettem egy kendőt, és megtöröltem vele az arcát. Amint ezzel végeztem megöleltem ismét, és simogatni kezdtem hátát.

Kérdésére nem voltam hajlandó válaszolni. Ekkor megéreztem egy víz cseppet a kezemen. Odanéztem és láttam, hogy Mia az, és sír. Letettem az újságot, majd lassan letörölgettem újra és újra megjelenő könnycseppjeit. Magamhoz öleltem, és a hátát kezdtem el simogatni.
-Nem kell sírni- Suttogtam halkan a fülébe, majd tövább dédelgettem.

Miért kér bocsánatot? Csak azt tette amit akar. Jeleztem hogy nem akar sokat velem lenni. Oké. A gyűrűjét is levette. Rendben. Neki adtam, engem már nem érint. Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon.
-Nem akartál, de megtetted. Ennyit erről- Mondtam ridegen, majd elkezdtem olvasni az újságot.

Tekintete megbánást tükrözött. Ennyire megbántottam volna tegnap? Igen, ezt nem kellet volna.
-Nem haragudtam, csak nem szeretem ha olyanról faggatnak, aminél kijelentettem, hogy nem.- Közöltem vele. Remélem ebből rájönm hogy nem szeretem ha nagyon kíváncsiskodnak. Sóhajtottam, majd elültem mellé.
-Igen el- Sóhajtottam, majd kinyújtóztam.

Nagy nehezen reggel felkeltem, és lezuhanyoztam. nem voltam márálmos szerencsére. Lebicegtem a nappaliba, és Mia a kanapén aludt. Odamentem, majd adtam neki egy puszit. Leültem az asztalra és néztem ahogy alszik. Nm sok alkalommal tehettem meg ezt. De most igen. Lassan kinyitotta szép szemeit. Nem sokkal ezután nekem szegezett egy kijelentést.
-Igen, úgy tűnik- Hangom száraz volt és fakó.

Engedtem neki, de nem nagyon akartam. Derekára fontam karom, és viszonoztam csókját. Amikor a kanapéhoz értünk én nem ültem le.
-Akarom, de nem érted, hogy semmi tervem nem volt. Csak úgy spontán jött az ötlet. De tényleg mennem kell-Ismét elindultam a lépcsősor felé.

Hallgattam. Nem értem mi a baja. Ennyire nem nyilvánvaló? Nem akarom, hogy tudja. Ennyi dráma az miatt, hogy nem válaszolok. Mi lesz, ha nem jelentem be neki, minden egyes lépésem amikor a feleségem lesz? Ekkor a gyűrű az azstalra került. Értem. Rendben legyen. Felálltam, majd a gyűrűre néztem és rá.
-Igen ezt akarom, de látom te nem. Tégy amit akarsz. A gyűrű a tied, de én most megyek- Mondtam, majd kicsit félre állítottam, és elindultam a lépcső felé. Sose bocsátom ezt meg magamnak. Letette a gyűrűt, értem. Nem kell neki. Rendben vettem a lapot.

-Az lesz- Mondtam mosolyogva és viszonoztam csókjait.
-Nem mondom el. Ne fagass már Mia!-Förmedtem rá. Mi a francért akarja ennyire tudni? Engem zavar, hogy kérdezget. Nem is kicsit. Letettem magam mellé.

Lassan lépett hozzám, és kezeimmel kezdett el játszani. Mosolyogva figyeltem ténykedését, és kíváncsian pillantottam rá, mivel érdeklődően nézett.
-Jól vagyok, csak álmos- Mondtam mosolyogva, és egy csókot nyomtam a kézfejére.
-Te hogy vagy?- Kérdeztem majd figyeltem ahogy mellém huppant.
-Örülök, hogy meglepett- Mondtam, majd megcsókoltam.
-Nem mesélem el- Pillantottam rá gonoszul, majd az ölembe húztam. Lassan nyakát kezdtem el csókolgatni.

Amíg beszélgettek én elmentem a mosdóba. El sem hiszem, hogy hozzám jött. Kicsit tovább időztem a tülör előtt, majd elgondolkoztam. Arcom megmostam. Hallottam, ahogy Gabi felmegy, így visszasétáltam. Leültem a kanapéra, és Mia-t figyeltem.

- Oh hát ez remek.
*Mondtam majd átöleltem. Örültem, hogy végre Gabi is megtalálta az igazit. És ez olyna kis kamaszos, hogy össze kötik egymást, a házzaságig. Tipikusan Miára vall ez a kamasz dolog.*
- Cska vigyázz. Tudod mi votl velem, és Harry-vel. Mi is uygan ezt cisnáltuk. Összekötöttük egymást és megbeszéltük akkor lesz esküvő, mikor én 24 leszek. Aztán Harry elment. Szóval erre vigyázz.
*Mondtam majd elmosolyodtam. Remélem Cor nekem is megkéri így a kezemet. Nagyon örülnék neki. Persze ha várunk 24 éves koromig.*
- Akkor mi most magatokra hagyunk.
* Mondtam egy Gabi mosollyal, majd Cor-al fölmentünk a szobába.*

Figyeltem, arcát, és már biztosra vettem, bármit is mond előtte, de igen lesz a válasz. Ilyen szempontból eléggé magabiztos vagyok. Hallgattam, amit mond. Ha nem tudtam volna, hogy a végén igent, mond, most nagyon bepánikoltam volna. a hatásszünet is csak az én igazamat bizonyította. Ha nem akar 28 éves koráig feleség lenni, én megvárom. Rá érdemes várni. Sőt, bármit megtennék azért, hogy a feleségem legyen egyszer. Amint kimondta az igent, lassan ujjára húztam a gyűrűt, és megcsókoltam. Amikor felálltunk, magamhoz szorítottam, és elmosolyodtam.
-Menny, mutasd meg Gabi-nan- Mondtam mosoyogva, majd loptam még egy csókot, és elengedtem. Nem tudom miért, de tudom, hogy ilyenkor szeretik elújságolni a híreket.

Néztem a nőre, majd kézhez kaptam a tollat. Lasan és szépen írni kezdtem. Amikor végeztem Mia kezébe adtam a tollat, és néztem, ahogy aláír. Amikor végzett visszaadta a nőnek a palot és a tollat, majd felém fordult.
-Igen- Mosolyogtam, majd ismét táncba kezdtünk. Haja illata ismét megrészegített. Nem tudom mi legyen, de mindegy. Ha most nem-et mond nem dől össze a világ. Lassan letérdeltem elé, majd elővettem egy kis dobozt, amiben egy gyémánt gyűrű volt. Mia felé nyújtottam és egy elfolytott sóhajt engedtem ki magamból.
-Lennék a feleségem?- Kérdeztem, és csak remélni tudtam igent mond. Annyira örölnék neki. De ez csak rajta áll.

A nőt figyeltem, majd lassan elnegedtem Mia-t. Nem tudom, nagyon mit akar a nő, de a lényeg, hogy hamar elemnnyen és tovább táncolhassak az én gyönyörű Mia-mal. A nő csak állt és tartotta a papírt meg a tollat.

-Örülök, hogy neked tetszik- Suttogtam, majd hajába temettem ismét arcom. Kellemes illat töltötte meg.
-Te sem panaszkodhatsz- Mondtam, majd megdöntöttem és megcsókoltam.

- Nagyon szeretlek Paul...és hogy így a hajamat szagolgatod,
*Mondtam vigyorogva, majd szemébe néztem.*
- Az isteni.
*Mondtam majd ismét átöleltem, ő pedig arcát hajamba temette.*
- Mondták már, hogy nagyon jól táncolsz. Olyan gyengéd vagy. Nagyon tetszik
.*Dicsértem meg.*[b]

Egy apró mosoly jelent meg arcomon. Kezeim derekára tettem, és elbújtattam arcom rengeteg és illatod hajában.
-Eddig még nem. De az, hogy te itt vagy velem, boldogsággal tölt el- Suttogtam a fülébe, majd megcsókoltam gyengéden.

Mindent megbeszéltünk. Minden pompásan ment. Amikor végeztek egy puszit adtam Mia-nak. Felállt és berakott egy CD-t.
-REndben- Mosolyogtam, majd felálltam és elkezdtünk táncolni.

-Nem nagyon édekelt, mit mond, hisz Mia ügyes, amint viszont a manager-hez szólt, kissé féltve magamhoz húztam. Jobb ha ebbe csak, mint féltő társ szólok bele. . . .